Mindig úgy gondoltam rá, mint korunk Janis Joplinjára. Hányszor eszembe jutott, mikor megjelent a híradásokban valamilyen botránnyal, részeg verekedéssel, színpadi szédelgéssel, hogy remélem nem ér oly tragikus véget, mint 60-as évek beli előde.

Szeptemberben lett volna 28 éves.

Amy Winehouse-t holtan találták otthonában. Megindult a találgatás, de minden bizonnyal túladagolás okozta halálát.

Egyetlen pillantást kellett csak vetnem kronobiológia pszichogenetikai képletére, és megértettem mindent. Ijesztő, milyen egyenes volt az útja eddig a pontig. Már korábban szerettem volna rápillantani, vajon mit tudok meg róla, de nem gondoltam, hogy ezt már csak halála után tudom megtenni. Ha már így alakult, gondoltam összehasonlítom Janis Joplinnal. Nos, elöljáróban annyit, hogy teljesen mások voltak!

Amy fizikai temperamentumát tekintve flegmatikus szangvinikus, érzelmileg hideg, intellektusa pedig harmonikus vegyes... volt. Máris elmondom, ez mit is jelent.

Azért írtam, hogy már az első pillanatban világossá vált, miért alakult így Amy sorsa, mert a hideg érzelmi típusú emberek gyakran válnak függővé, ráadásul, mint flegmatikus-szangvinikus nehezen tudja rávenni magát a változásra. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden flegmatikus-hideg alkoholista lesz, de nekik igen nagy az esélyük rá. Ez a függés persze nem csak alkoholizmust jelenthet. Előfordulhat játék függőség, munkamánia, szex- és szerelem-addikció, de vannak, akik a kapcsolataiktól, egy-egy embertől függenek. Ez azért van, mert a hidegek rendkívül nehezen engednek el dolgokat - akár érzést, akár embert, tárgyat - az elengedés egyszersmind elvesztés, az pedig mindig érzelmi megpróbáltatás, a hidegeket ez rendkívüli módon megviseli. Igaz kívülről gyakran nem látni rajtuk, de mélyen belül érzelmek egész viharát élik meg. Nehéz ezt elmagyarázni, hiszen a legtöbb embernek nincs gondja érzelmei kifejezésével. A hideg érzelmi típus azonban, ha minden erejét összeszedi sem tudja igazán megmutatni, hogy mi van a szívében - ezért is nevezzük ugye ezt a típust hidegnek, mert kívülről nézve nagyon is erősnek, olykor érzéketlennek tűnik, és nem látni rajta, mi megy végbe benne.

Amy is ilyen volt. Szerencsére megtalálta azt az eszközt, amellyel kifejezhette magát, ez pedig az éneklés volt. De pont a "sztárság", és a rá irányuló figyelem vált számára annyira elviselhetetlenné, hogy menekülő utat kellett találnia - így jött az alkohol és a drog. És jött egy nagyon erős (de talán már kívülről nézve is indokoltnak tűnő) függőség.

Fizikai temperamentuma a másik ok, amiért nem tudott szabadulni. A flegmatikus szangvinikus a legerősebb fizikai típus. Nagy a fájdalomtűrő képességük, türelmesek, kívülről nézve lassúnak tűnnek, nehezen hoznak döntéseket. Általában megfontoltak. Ám Amy karrierjének irányítása nem az ő kezében volt. Mások döntöttek, vagy legalábbis szerettek volna dönteni a sorsa felett: a ruhái, a haja, a tetoválásai - másnak akarták látni, ez pedig újabb és újabb lelki terheket rótt rá. Hogy ezt a nyomást is el tudja viselni, szüksége volt drogokra.

És hogy látta-e hová tart? Látta. Harmónikus vegyes intellektusa miatt pontosan látta, de nem érdekelte. Pontosan tudta, hogy önpusztító életmódja végül ide juttatja, de ő kereste is a véget: a kiutat ebből a csapdából. Képzeljünk el valakit, aki nem szeretné, ha ránéznének, mégis mindig nézik - nem csak a színpadon, az utcán is; mindent elkövetnek, hogy bepillantsanak az otthonába, a legintimebb pillanataiba, pedig ő csak arra vágyik, hogy ne nézzék, ne figyeljenek rá. Ez csakugyan az őrületbe kergethet bárkit, főként egy érzelmileg ennyire labilis embert.

Amiről eddig nem volt még szó, az a maszk. Ám Amy esetében erről is mindenképpen szólni kell. Kronobiológiai pszichogenetikai értelemben a maszkunk az érzelmi és fizikai temperamentumunk különbözőségéből adódik, és segít vigyázni energiáinkra, ám másnak mutat bennünket, mint amilyenek valójában vagyunk. Vannak, akik sokkal erősebbnek, de vannak, akik érzékenyebbnek, sérülékenyebbnek, türelmetlenebbnek látszanak a maszkuk miatt. Nos, amikor Amy a maszkját viselte (persze nem törvényszerű, hogy viseljük a maszkot - az a szerencsésebb, ha nem tesszük), sokkal türelmetlenebbnek tűnt, és kevésbé volt kitartó, érzelmileg pedig a maszkja sokkal, de sokkal erősebbnek mutatta őt. Hideg érzelmi típusból a maszkját viselve nagyon erős szentimentálissá vált: ilyenkor látszott önzőnek, akaratosnak, de belül ugyanolyan sérülékeny volt.

A bejegyzés elején Janis Joplinhoz hasonlítottam Amy Winehouse-t. Mostmár tragikus sorsukban is osztoznak, hisz Janis-szel is a túladagolás végzett, 3 hónappal 28. születésnapja előtt. Ijesztő a hasonlóság. Természetük azonban tökéletesen különbözött. Janis Joplin kolerikus fizikai temperamentuma miatt határozott, céltudatos, feladatorientált, lobbanékony, kitartó lány volt. Azonban ő egoisztikus vezető volt, már ami érzelmi temperamentumát illeti, vagyis őt az motiválta mindig, minden helyzetben, hogy szeressék. Mindent megtett ezért a szeretetért, ez mindennél fontosabb volt számára. Vagyis ő nem menekült a drogokba, hanem élére állt egy új világot akaró nemzedéknek, és életmódjával mutatta meg szembeszállását, szemben állását az akkori társadalommal. "Élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, halj meg fiatalon" - ez volt az életfiozófiája. Folyamatosan szemben állt a fennálló renddel, a társadalmi elvárásokkal. Élharcos volt. A lázadók élén állt, és élvezte, hogy követik. Amy Winehouse azonban nem lázadt. Csupán menekült. Immár örökre elmenekült.

Nyugodjék békében.