Sokszor, egy-egy tanácsadás során, ha valakiről kiderül, hogy hideg az érzelmi temperamentuma, az megijed. Ez természetes, hiszen a hideg érzelmekről a ridegségre, az elutasító magatartásra, csupa negatív dologra asszociálunk. Pedig kronobiológiai pszichogenetika-i értelemben hidegség alatt egyáltalán nem ezt értjük.
A hidegek (mindegyik típus) rendkívül érzékenyek. Nehezen viselik az érzelmi megpróbáltatásokat, nem szeretnek a központban lenni, nehezen viselik a rájuk irányuló figyelmet (persze, ezen változtathat a fizikai temperamentumuk, de akkor is bennük marad egyfajta gát, gátlás). Az érzékenységük miatt rendkívüli pontossággal rá tudnak érezni mások lelkiállapotára. Bárkire rá tudnak handolódni, azt is mondhatnánk, hogy kivételes empatikus képességekkel rendelkeznek. De annak ellenére, hogy képesek át is venni a másik hangulatát, segíteni nem tudnak – egy egy érzelmi stressz után, ha egy hidegnek panaszkodunk jó ha tisztában vagyunk vele, ő meghallgat, és velünk sír, ha kell, de egyszersmind le is blokkol, bosszúálló karddal ritkán szolgál.
Különösen az alacsony „én” számmal rendelkezőknek van kifinomult vevőberendezésük, így hát nem csak a hidegek, de az önfeláldozók közül is sokan rendelkeznek ilyen képességekkel, bár az ő kommunikációs képességük nagyon jó, és megvan a képességük arra, hogy egy csoportot, egy ügyet képviseljenek, ezért erősnek, keménynek látjuk őket, valójában azonban ők is sérülékenyek, rosszul viselik a támadást, a kritikát, legyen az bármennyire is jó szándékú, mindent a – remek kifejezés – „lelkükre vesznek”.
Érdekes, hogy a színészek között feltűnően sok az ilyen alacsony „én” számmal rendelkező ember (Sandra Bullock, Brad Pitt, Angelina Jolie, Richard Dreyfuss, Julia Roberts, Meg Ryan, Domján Edit, Latinovits Zoltán, Végh Péter stb.), pedig azt gondolhatnánk, hogy az megy el színésznek, aki érzelmileg jobban el van látva energiával. Mondjuk a szentimentálisok vagy egoisztikus vezetők kifejezetten szeretik, és olykor el is várják, hogy rájuk figyeljenek, szeretnek a középpontban lenni, azonban egy alacsony „én” számmal megáldott ember ezt a figyelmet nem szereti. Egy hideg, vagy egy önfeláldozó nehezen viesli, ha ő áll a középpontban. És mégis, itt vannak ezek az emberek, akik ragyogó színészek. Azt gondolom, tudom erre a magyarázatot.
Beszéltem már a különleges érzékenységről, arról, hogy a hidegek könnyedén rá tudnak hangolódni mások érzelmeire. Nos, úgy gondolom, ezt a képességüket színészként tudják a legjobban kamatoztatni. Megérzik, hogy egy-egy szerep, egy egy karakter mögött milyen érzelmek vannak – és ettől válnak hitelessé. Ráadásul a szerep mögé el is bújhatnak, s így érthetővé válik, hgyan is tudják elviselni a rájuk irányuló figyelmet, akár a színpadon, akár a filmvásznon.
A civil életüktől azonban igyekeznek távol tartani az illetékteleneket, ha valamilyen oknál fogva címlapra kerülnek, az sokkal jobban megviseli őket mint például azokat, akik (sokkal) magyasabb „én” számmal rendelkeznek (ilyen például Mickey Rourke vagy Tom Cruise – mindkettő egoisztikus vezető, vagy Nicolas Cage – szentimentális). Talán Brad Pitt és Angelina Jolie azok, akik ez alól kivételek, de ők elég sajátos (és a legmesszebbmenőkig hideg) megoldást találtak: egyszerűen nem vesznek tudomást a róluk megjelenő cikkekről, fotókról.
