Valamikor 2010 elején hallottam először a szót... illetve szóösszetételt: kronobiológiai pszichogenetika. Emlékszem, értetlenkedve néztem akkor Ritára, aki megismertetett a módszerrel. Ma már része az életemnek. Ha megismerek valakit, ha egy-egy hírességet látok a tévében, aki szokatlan módon reagál valamire, ha konfliktusom támad, ha születésnapra készülök, ha barátnő párválasztásában akarok segíteni, ha valaki a környezetemből megbetegszik, megsérül, vagy csak fogyni szeretne, azonnal előveszem a táblázatot.

De mi is ez a kronobiológiai pszichogenetika? Nos, egy viszonylag új természeti tipológia, amely körülbelül 70 évvel ezelőtt született. Nem ősi tudomány, nincs összefüggésben a csillagok állásával, nem kell hozzá boszorkányos képesség, mégis sokan azt gondolják, hogy egy fajta horoszkóp vagy számmisztika az alapja. Ugyanis a kronobiológiai pszichogenetika is a születési dátumból számol, és amikor kiszámolom egy-egy ember típusát, számpárokat kapok eredményként. Ezek a számpárok döbbenetesen sokat elárulnak nekem, és nem csak arról, milyen is az, akit épp vizsgálok, hanem azt is megtudom, milyen "maszkot" visel, vagyis milyennek mutatja magát energetikája védelmében.

Furán hangzik, hogy a számokból megtudom, milyen típus egy ember. Ebből úgy tűnhet, akárcsak a horoszkópban, itt is van 12 típus, és kész. Nos... kicsit más a helyzet, a kép sokkal árnyaltabb, ugyanis 21 252 típus lehetséges összesen, és erre még rájön, hogy a szülőktől is öröklünk, tanulunk, és ez is csak tovább alakít bennünket.

A számokból kiderül, hogy milyenek vagyunk: milyen a fizikai temperamentumunk, az érzelmi beállítottságunk és milyenek az intellektuális képességeink.

Elárulom nekem miben segített a módszer.

Mindig bennem volt egy furcsa kettősség - látszani és elbújni egyszerre szerettem volna. Mindenki azt gondolja rólam, könnyedén teremtek kapcsolatot, belül azonban minden egyes megnyílás, minden kezdeményezés, minden kapcsolat felvétel nagyon megterhelő volt - mindig nehezemre esett "könnyedén" kommunikálni. Ma már pontosan tudom ennek az okát: a fizikai és az érzelmi temperamentumom tökéletesen különbözik, mondhatni ellentétei egymásnak. Fizikai temperamentumom: szangvinikus-kolerikus, ami egy igencsak kiáramló típus (az ilyen ember általában szeret központban lenni, szereti a figyelmet, kezdeményező, optimista, lendületes, mindig vidám, keresi az újdonságokat, a versenyhelyzeteket, kitartó stb.), csakhogy emellett az érzelmi temperamentumom hideg (az a típusú hideg, aki én is vagyok - mert a számarányok dinamikájának eltérése miatt több féle hideg van - nem szereti, ha figyelnek rá, nem szereti, ha ő a téma, nem szeret középpontban lenni, inkább visszahúzódó, érzékeny, nehezen mutatja ki érzéseit, megviselik a versenyhelyzetek, inkább hajlik az önfeláldozásra, kerüli a konfliktusokat, nem szeret beszélni stb.). Nos, bennem ez a kettő egyesült (a kettő együtt kiad egy maszkot, ami miatt a környezetem fizikailag melankolikusnak, érzelmileg pedig empatikusnak lát).

Most jogos a kérdés, miben segít ez a tudás. Megértettem a reakcióimat. Gyakran gondoltam, hogy baj van velem. Ma már tudom, hogy nincs, és meg tudom magam védeni az olyan helyzetektől, amik érzelmileg megterhelnek, túltöltenek, mégis megmutathatom magamat, kiélhetem exhibicionista énemet.

De segített abban is, hogy megértsem, a párkapcsolati gondjaimat - mármint saját magamat a párkapcsolatomban: a választásom, a viselkedésem, a gátjaim, és persze a másik felet is sokkal jobban értem, tudom, hogy ha nem is hittem el olykor, ő csakugyan mindig szertett a maga (szintén hideg) módján, és ez megnyugtat. És Édesanyámmal is teljesen más lett a kapcsolatom, mióta ismerem és értem az ő igényeit, elvárásait, reakcióit.

Felsorolni sem tudom, mennyit kaptam a kronobiológiai pszichogenetikától!